Lezsűriztük a Bolyait 3/3 - repülő zsűri mentor program

A Bolyai Makett Kupa idén új helyszínen került megrendezésre. A Bálna Honvédelmi Kulturális Központ adja magát, hiszen a klubnak régre nyúló szoros kapcsolata a Honvédséggel nem titok. Én személy szerint örülök, hogy a régi Stefánia Palotában tartott versenyek után ismét egy méltó helyre költözhetett a rendezvény. A China Mart sem volt rossz, főleg fény és parkolás szempontjából, de a Bálna azért lényegesen szebb környezet. Mondjuk pont fény és parkolás szempontjából viszont szuboptimális. A fények miatt (és mert bénák vagyunk) nem sikerült mindenről használható képet készítenünk, ezért egy-egy makettről a készítője által megosztott képet is láthattok. A helyszínre mi 08:15-re ott voltunk, így még akkor is lett volna parkolóhelyünk, ha a zsűrizés miatt nem kapunk foglalt helyet. De az amúgy sem túl nagy mélygarázs a sok rendszámos hely miatt így is gyorsan megtelt. A fény hiánya, mint kiderült nem a szervezők hibája, technikai okok álltak mögötte.

 

Zsűri mentor program

A Bolyai Makett Klub továbbra is egyedüliként az országban (tudtommal) lehetőséget biztosít a zsűri munka közbeni megfigyelésére. A zsűri mentor program nem titkolt célja, hogy a makettezők betekintést nyerhessenek a zsűri munkájába, megértsék, eltanulják az értékelés során felmerülő szempontokat, és akár a későbbiekben maguk is zsűritaggá válhassanak. Jómagam tavaly mentorként, idén viszont tanoncként vettem részt a programban. Ennek oka, hogy tavaly a harcjármű kategóriában kaptam megtisztelő felkérést, idén viszont magam jelentkeztem repülőbe tanulni. 13 évvel ezelőtt építettem utoljára repülőt. Az utóbbi időben azonban a vásárláson kívül újra elkezdtem építeni is 1-2 repülős projectet. Így megragadtam a lehetőséget, hogy a mester repülő zsűri mellett magamba szívjak egy kis tudást, szemléletet, rutint.

Hogy mit tanultam?

Technikailag semmit. Talán nem is feltétlenül erről szól ez a dolog, zsűrizés közben nem igazán van idő a technikai kivitelezésen agyalogni. És őszintén szólva nem is ezért jelentkeztem. Sokkal jobban érdekelt az az értékrend, szemlélet, prioritások, ahogyan a zsűri a repülőket vizsgálja. Mit tart fontosnak, mit emel ki, mi az, ami kevésbé érdekli. Ki kell emelnem, hogy a zsűri mindhárom tagja hatalmas rutinnal, magabiztosan ment végig a kategórián. Nem féltek érvelni egymással szemben, ha úgy hozta a helyzet. Annak ellenére, hogy alapvetően a látásmódjuk nagyon hasonló volt. Hallgatva és figyelve őket, kérdés sem merült fel bennem, hogy pontosan tudják, mit csinálnak. Ahogy az sem volt kérdés, hogy ennél távolabb nem is állhatna az értékrendjük az enyémtől. A cikk további részének olvasásához kérem, hogy vegyetek figyelembe pár dolgot. Becsülöm, és tisztelem azt, ahogy a zsűri a saját értékrendjét stabilan, tisztán, sallangmentesen és ellentmondást nem tűrően érvényre juttatta az értékelés során. Nem gondolom, hogy nekik változniuk kéne, hiszen így önazonosak. Sok ponton nem értek velük egyet, és másképp látom a dolgokat, és szerintem ez egy teljesen természetes dolog. A végeredménnyel egyetlen helyen tudtam egyet érteni, kifejtem részletesen miért, de ez csak részben múlik a zsűrin, másik részben a rendszer működése okozza. Sajnos azt láttam, hogy a pontozólapra épülő rendszer  torzította azt, ami az asztalnál a zsűritagoktól elhangzott.

A másik Schwalbe-t vettük ki

A rendszer és használata

Ahhoz, hogy megértsük az egész zsűrizési folyamatot, ismernünk kell a rendszert, amiben a munka folyik. A szokásos kategória átnézést követően elkezdődött az arra érdemes munkák egyenkénti vizsgálata. A vizsgálat pontozólap alapján történt. Nem a mosonmagyaróvári lapot használtuk. Az asztalt körbe ültük (3 zsűri, 3 tanonc) és elkezdtünk végig menni a pontokon. Nem pontosan idézem fel a pontokat, és nem is az összeset, csak a főbb szempontokat próbálom bemutatni:

• Makett nehézsége: Szerintem ennek már semmi jelentősége nincs. Ma már szinte minden témában kaphatunk jó minőségű makettet, pontos feljavítókkal. Szerintem azt nem kéne külön értékelni, ha valaki egy gyengébb minőségű makettel dolgozik. És valójában nem is ezt értékelik. Hanem egy számomra még inkább érthetetlen dolog zajlik. Tudniillik ezen a soron a TÍPUS nehézségi fokát értékelik. 5 pont egy kétfedeles, huzalozott, gép. 1 pont pl. egy drón, amiben még kabin sincs. 2 motoros P-38 már 4 pontot kapott, ahogy mondjuk egy 4 motoros B-17 is azt kapott volna. 1 motoros világháborús vadászokat 3 pontra tartották, de az F-22-es is így volt valahogy. A MiG-29 sem kapott 5 pontot, pedig kimondottan trükkös a sugaras gépek között, köszönhetően többek között a hajtómű gondolák felépítésének. Így ennek én semmi értelmét nem láttam.
• 
  

  

  A Fulcrum nem kapott semmit. Vastag R-73-as vezérsíkok és elszúrt kabintető festés. A pontozólap büntetett, pedig az egész makettet nézve, volt ami ellensúlyozza ezeket a hibákat. 

  
  
• Tálalás: Gyakorlatilag amelyik gép alatt nem volt környezet, az 3 pontnál többet nem kapott. Akkor sem, ha ízlésesen egy fekete alapon, visszafogott táblácskával érkezett. Ugyan akkor a csillogó NDK műfű senkit nem zavart. Harcjárművesként, úgy, hogy belekóstoltam már a diorámákba is kicsit, ezeket a dolgokat én nem tudom megérteni. Nagyon, nagyon más az értékrendünk.
• 
  

  

  Siker, műfű, csillogás

  
  
• Geometria: ezen nincs mit magyarázni. Becsülettel végig lett nézve. Hozzáteszem, a zsűri végig fejből dolgozott, google nem volt a barátjuk. Az F-22-es futómű beállítását mi tanoncok szúrtuk ki (a futószár nem, de a kerék erősen terpesztett). Majd nekem kellett kiguglizni, hogyan is áll a valóságban az a kerék… Itt már kicsit érezhető volt, hogy 2 órája ültünk az asztalnál.
• Építés, tömítés, stb. Megint adja magát, megnéztük, ahol voltak turpisságok kevesebb pontot kapott. Ez szerintem rendben volt.
• Apróságok: külön sorokon van a kabin, a kabintető, az antennák, a lámpák, stb. Átlagosan 12-14 sort értékeltek. Stand alone repülők voltak főleg, 1-2 alkalommal voltak nyitott panelek. Ez azt jelenti, hogy egy sor 7,1-8,3%-ot adott az össz pontszámból. Mivel az apróságok minimum 4 sorra voltak bontva, így a teljes pontszámból minimum 28,4-33,2%-ot vagy többet tesznek ki. Szerintem egy repülő makett értékelésénél nem az antenna, lámpa, kabintető, kabin jelenti a makett értékének egy harmadát. Arról nem is beszélve, hogy a helyzetjelző fények rendre kihúzásra kerültek olyan makett esetében is, amin voltak ilyen részek, csak a típusból adódóan nagyon kicsik. Ezt sem teljesen értettem, hogy mikor elég pici egy részegység ahhoz, hogy ne vegyen részt az értékelésben. Volt vita arról is, hogy az antennát kihúzzák-e egy-egy típusnál. Mert huzal nem volt, csak egy antenna dúc, meg egy pitot. Végül nem emlékszem ki lett-e húzva, és melyiknél. Itt éreztem a konszenzus és az átláthatóság hiányát. Nem elhanyagolható tény, hogy minden egyes kihúzással változik a bent maradó sorok aránya, így a súlya is a végső pontérték számításnál. De ez már a statisztika sötét tudománya, amit nem a zsűrinek kell művelni, inkább a rendszer üzemeltetőinek. Az eredményeket viszont ez is torzítja.
• Festés nehézsége: Szerintem ez a másik legfeleslegesebb sor a lapon. Egy konkrét példát hoznék a mezőnyből. Egy F-22A Raptor szerintem valahogy így kéne, hogy kinézzen.
  0-5 skálán ez milyen nehéz festés? Nálam 6-os. De csak 3-ast kapott, mert hát csak szürke.
• 
  

  

  A szürke 50 árnyalata. És a trükkös metálos csillogásról még nem is volt szó.

  
  

• 

  A makett, amin voltak próbálkozások, de ...

  
  
• Ehhez képest ez fogadott minket a mezőnyben. Nem nagyon hasonlít a fotóra. Hogy egy új, vagy megviselt festést választunk, 2 színű vagy bonyolultabb camot, mindegyiknek megvannak a nehézségei. Persze csak akkor igaz ez, ha elvárjuk, hogy az egyszínű felületeket is izgalmasan, szépen jelenítse meg a makettező. Ez az elvárás érzésem szerint hiányzott zsűriből, és a vélt vagy valós színhelyesség kielégítő volt számukra. Szerintem viszont egyszerűen itt minden festésnek 5-öst kéne kapni. Ehhez képest az volt a mondás, hogy a sima OD/szürke, az 2-3 pont. A Zöld/Zöld/Szürke finn camo, fehér téli álcával és sárga orral 4 pont. De csak a sárga orr miatt. Elvileg csak a fém szín kaphat 5 pontot. De a kiemelt jugó P-47-es is csak 4-et kapott, mert csak 1 fémszín volt rajta. Más kérdés, hogy ez már a kivitelezés hibája, amit nem itt kéne értékelni. Ebben ismét volt némi önellentmondás.
• 
  
• 
  
  
• Festés kivitelezése: Ennek szerintem a makett értékének legnagyobb részét kéne adnia. Ehhez képest 1 sor, 7,1-8,3%. És megmondom őszintén kikerekedett szemel ültem, és hallgattam, hogy milyen gyorsan letudták ezt a szempontot. Ha volt kisebb agonizálás, akkor is maximum a már említett színhelyességen, szórásképen, szép sima felületen, néha a történelmi hűségen. 
• Apropó történelmi hűség: minden értékelt munkánál kihúzásra került. Ugyanis a diorámákat értékelő pontok közé volt írva, amit első lépésként minden gépnél kihúztak…

Összefoglalva nagyon szimpatikus volt nekem az az elgondolás, hogy egy repülőn mester kategóriában bizony alaposan végig nézzük az ilyen kis finomságokat, hogy az antenna hogy van kidolgozva, leszálló fények, helyzetjelzők rendben vannak-e, kipufogó milyen, stb. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy a pontozólap felépítéséből és a zsűri szemléletéből adódóan igazából itt vége is volt a történetnek. Miután végig mentünk az alapokon, geometria, ragasztás, tömítés, elkezdtünk bele merülni az apróságokba. Majd egy pillanat erejéig még ránéztünk a festésre, úgy kb. egy pillantást, ami zöld, az zöld, ami szürke az szürke, és kész is voltunk. Mint ha 12-14 fényképet néztünk volna meg a makettről, amiken mind a makettnek csak egy apró részlete látszik. Mindegyiket külön értékeltük, majd gyorsan összeadtuk a pontokat, és mentünk is tovább. Az olyan dolgok, amik számomra egy makettet élethűvé, széppé tesznek, fel sem merültek. De nem csak a pontozólapról hiányzik nagyon-nagyon sok minden, a zsűrinek sem szentelt ezeknek figyelmet. Az volt az érzésem, hogy fél munkát végeztünk, mert hát azért egyik makett festését sem lehet elintézni 1 sorral a 12-ből.

Ami nem volt

Például sehol nem esett szó a textúrákról. Egyetlen helyen, egy I. VH-s Albatrosznál lett megjegyezve, hogy a Lozenge matricába bele van nyomva a vászon mintája, és ez milyen jó. Persze a lapon ezt nem tudod sehol érvényesíteni. Nem esett szó a weathering semmilyen részletéről, viszont mindenhol hiányolták a hajtóműből szivárgó olajfolyást. Ha mégis szóba került weathering, akkor ilyenek hangzottak el, hogy hát a Corsair alatt a bomba jó használt, pedig hát ugye mitől lenne használt egy bomba. Itt némi történelmi hiányosságot véltem felfedezni, hiszen ezeket a reptér szélén, a földön tárolták. Az Új-Zélandiak pedig csupa levetett amcsi cuccot kaptak, amiket hát megviselt már a sors. A futóművek koszolása sehol nem került szóba. Minden légcsavar 5 pontot kapott, pedig csak színre voltak fújva. De ha szóba is került volna, a lapon ez sem kap helyet. Olyan finomságok (mesterben vagyunk), mint kontraszt, színek harmóniája (pl. mit mivel folyatsz be), kompozíció, fény/árnyék hatások, stb. fel sem merültek. A kipufogók kialakítása és festése sem volt szempont, a kipufogó füst nyoma egy esetben jött elő, akkor is el lett intézve egy verbális legyintéssel.

Az egyiptomi 72es Spit. Az kipufogó füst nyom azért nagyon nem így néz ki egy Spit-en.

Szóval egyik oldalról végtelenül részletesen bele mentünk például az antenna huzal vastagságába, másik oldalon teljesen mindegy volt, hogyan van lefestve a makett. Egyik oldalon végtelenül szimpatikus a részletekre való odafigyelés, másik oldalon végtelenül aggasztó a makett végső összképét adó festés felé támasztott szerintem alacsony elvárás. Ezekkel az ellentmondásos érzésekkel álltam fel a zsűri asztaltól, és az jutott eszembe, hogy értem már, miért nem értjük egymást. Teljesen más értékrendszer alapján látjuk a dolgot, más prioritások mentén. Vannak közös metszetek, de amíg a zsűri alapvetően egy építés központú, repüléstechnikai szemléletet képviselt, én ezeket a részleteket a makett alapjának tekintem. És ők ott hagyták abba egy makett vizsgálatát, ahol én kb. a felénél jártam volna, és elkezdtem volna a festést kiértékelni. Nem csak a camot úgy általában, hanem a kis részleteket is, mint pl. a kipufogók, kiömlők, stb.

Pontozólap vs zsűri vs én 

A másik tanulság, és igazából a korábbi tapasztalataim megerősítése, hogy a pontozólap milyen nagy mértékben torzítja a zsűri értékelését. Végig hallgatva a diskurzust, látva, melyik pont mögött mennyi vizsgálat, mennyi beszélgetés volt, teljesen elcsúszott a végeredmény. Az érem nélkül távozó Egyiptomi Spit és a 48-as Raptor semmivel sem szerepelt rosszabbul, mint bármelyik másik gép. A bronzérmes Corsair (Havril István) a „túl koszos” bombával alig tartalmazott hibát. Nem volt felszegecselve, szerintem ez a legnagyobb hiányossága a többihez képest, de ez a pontozó lapon sehol nem jelent meg. A festése viszont zseniálisan jó lett. Ez sem nyomott semmit a latban. Bár én a szegecsek hiánya miatt még akár egyet is tudok érteni a bronzzal, a zsűri asztalnál elhangzottak alapján ezüstre számítottam. A másik bronz, Kormos Péter Me-262-ese. Itt konkrétan a műszerfal mögötti kábelezést kerestette egyik zsűri a másikkal. Majd azt hiszem kiderült, hogy nem teljesen jó a színe, így a kabin kevesebb pontot kapott. A festése egekig lett magasztalva, a kukac festés finomsága miatt. A beszélgetés alapján szerintem ez is ezüst kéne, hogy legyen, bár az ilyen apróságokon kicsit le lett húzva, mint az egyetlen szögből, elemlámpával látható műszerfal mögötti kábelezés. Az alap kimondottan ronda eldolgozása miatt aranyat én sem adtam volna, de igazából egy erős ezüstöt megérdemelt volna a bronz helyett.

Az ezüstérmeseknél Molnár Ferenc Bf 109 Ga-6-sa olyan sok kritikát kapott az RLM 02 pöttyözés hiánya és a nem megfelelő átszóródás miatt, hogy a beszélgetés alapján inkább bronzra számítottam. Én is azt adtam volna, de inkább a csillogó fű, és hasonló dolgok miatt. Samák Gábor Morane-Saulnier-je szerintem alul értékelt lett. Tűéles részletek, visszafogott koptatás, gyönyörűen fújt felületek. Még arra is figyelt, hogy amíg az alap camo egy enyhe selyem fényt kapott, addig a téli álca matt rajta. A beszélgetés alapján az ezüst tűnt reálisnak, bár én aranyat adtam volna simán. Itt nem torzított a lap. Zólyomi Zoltán, az egyik zsűritag P-38-asát ő maga nem értékelte, helyére Vadász István a zsűri elnöke ült be erre a körre. Bevallom ez már annyira a végén volt, hogy kevésbé figyeltem, és elég csöndben is zajlott az értékelés. Kérdésemre, hogy miért 4-es a nehézség, hiszen ez egy kiváló Tamiya makett, az volt a válasz, hogy mert kétmotoros. Típus ugye. Az antennahuzalok vastagságán ment a diskurzus, illetve a megbontott fegyvertéren. Végül egészen kiegyensúlyozott pontozással lett ezüst. Nem nagyon találtak benne kirívó hibát. Itt a visszafogott beszélgetés és a végeredmény kb. fedi egymást. Én személy szerint nem adtam volna neki ezüstöt, az én értékrendemben egy OD P-38-as Guadalcanalról nem így néz ki. Szerintem a festésnek hiányzik kb. a fele. De mondom, ezek az én elvárásaim, és én itt csak megfigyeltem.

Az eredeti Miss Virginia ballról...

... és jobbról

A 48-as Tamiya makett

Arany érmet kapott Fülöp Róbert Albatros W.4-ese. Egy full 3D nyomtatott kit, fa törzzsel, Lozenge matricázott szárnyakkal. A talaj színe nem tetszett a zsűrinek. Ezzel egyet tudok érteni, bár kritikusabb vagyok náluk. Szerintem az alap nagyon nem sikerült jól, egy barna massza az egész, és a színe mellett sem az arányok, sem a textúrája, sem a beállítása, sem az indokoltsága nem volt rendben.  Ebben sokkal több lehetőség lett volna. A korábbi vizes alapja sokkal szebb volt. Sajnos a gép geometriája sem volt rendben, lógtak a szárnyak, a huzalozás az úszótalpaknál nagyon fura volt, mert a feszítő rugók és a bekötő szem között volt egy törés. Egy jó nagy törés. Rákerestem ott pár képre gyorsan, mert nem ismerem a típust, de azokon nem láttam ilyet. A szárny lógás valószínűleg a gyanta súlyából adódik, de a huzalozást már nem tudom erre fogni. Így azt mondom, hogy a minden más részletében magas minőségben kivitelezett makett végül ezen alap hibák miatt nálam bronznál nem lett volna jobb, mert az én elvárásaimat a színekkel, tálalással egyáltalán nem hozta.

A másik arany érmes Szabó Bence He-162-ese. Megvallom őszintén ez volt az egyetlen munka, ami az én elvárásaimnak megfelelt, még ha nem is maradéktalanul. Igazából csak azért kapott aranyat, mert Bence figyelt a pontozólap által értékelt szempontokra is, és nem vétett nagy hibát. Azonban ehhez kellet az is, hogy ott üljön, és elmagyarázza a zsűrinek az eredeti gép történetét, hogy miért koszos, felemás, dől balra. Figyelembe véve, hogy minden makettnél fejből dolgozott a zsűri, feltételezem, itt sem derült volna ki, ha Bence nem ül ott tanoncként, és nem tudják megkérdezni. Azt tudták, hogy a főfutó akna ajtaja RLM 65 vagy a kékesebb RLM 76, és Bence a szürkésebb RLM 76-ra festette. Ez egy hiba, megkapta a pontlevonást. Az alap szerintem fényévekkel verte az összes többit, erre csak annyi megjegyzés volt, hogy végre valaminek nem lóg le az alapról a szárnya… Olyan nyilván fel sem merült, hogy a nyitott motortérben az olajozás kicsit maszatos lett, el lehetett volna dolgozni finomabban, és Bence el is tudja, ezt bizonyította már más maketten. De ez a film már csak az én fejemben pörgött. Végül is ez az egyetlen eset, hogy a beszélgetés és az én elvárásaim alapján is a pontozólap a megérdemelt helyezést hozta.

Mindebből nem az következik, hogy jaj nekem van igazam, és béna a zsűri. Ezt szeretném nagyon határozottan kiemelni! Egyszerűen csak másképp látjuk a dolgokat. A fent, név szerint említettek se vegyék magukra! Mind nagyon szép munkákat raktak le az asztalra. Ahol nekem hiányérzetem volt, az esetek többségében a más felfogásból adódik, szerintem.

A hétvége 3 fő tanulsága számomra:

1. A pontozó lap erősen torzít még a pontozó lapot meggyőződéssel használók ítéletén is. Szerintem nem magával a lappal van a fő gond, hanem a felhasználási módjával. Régóta mondom, hogy egy jó checklist lenne ez (kiegészítve pár festéstechnikai szemponttal), de a döntést vissza kéne adni a zsűri kezébe. Ez szerintem ismét beigazolódott.
2. A másik, hogy az az érzésem, hogy fél munkát végzünk. Bár rengeteg részletet megnéztünk, rengeteg fontos dolgot viszont nem. Mégis eltöltöttünk 2,5 órát 11-12 makett értékelésével. És a végén az összkép nem volt meg. Nem tudtuk meg egyik esetben sem, hogy az egy jó makett? Arany szintű makett? Igazából nem is érdekelt ez senkit, mert szándékosan így működik a rendszer.
3. A makettezés: „Egy tárgy vagy élőlény méretarányos lekicsinyítése és a valóság illúziójának keltése grafikai módszerek alkalmazásával.” Vadász István mondta ezt. A definíció második fele, a "valóság illúziójának keltése grafikai módszerek alkalmazásával" vizsgálata szerintem nagyon hiányzik jelenleg. Erről szólna ez a hobbi, mégis ez hiányzik. Nem elég szépen építeni. Festeni is kéne ilyen szépen, különben elvész a befektetett munka.

Végezetül szeretném megköszönni egyrészt a Bolyai Makett Klubnak, hogy lehetőséget biztosítottak számunkra a zsűri munka testközelből való megfigyelésére. És szeretném megköszönni a 3 zsűritagnak is, akik becsülettel végig dolgozták azt a 2-3 órát, értékelték a kategória szerintem bőven több mint felét, és készséggel válaszoltak minden kérdésünkre.

Akit érdekel a dolog, javaslom jövőre jelentkezzen a programba, és nézze meg testközelből, hogyan működik az értékelés. Sokat lehet belőle tanulni.

Képek:

Fülöp Róbert

Havril István

Kormos Péter

Molnár Ferenc

RebelJedi

Szabó Bence

Lezsűriztük a Bolyait 2/3 - Mester harcjármű kategóriák

A Bolyai Makett Kupán a mester harcjármű zsűribe kapott megtisztelő felkérés Gálik Gábor barátunk. Gabival már találkozhattatok a blog hasábjain egy a téli festés hajlakkos technikáját taglaló írásban.

Gabi volt olyan jó fej, és egy telefonos interjú formájában megosztotta velünk a zsűrizés során szerzett élményeit.

Szia Gabi! A Mester harcjárművet és diorámát zsűriztétek Imrével és Tomival. Mik voltak az első benyomások?

A mester harcjármű kategóriában volt a legnehezebb dolgunk. Azzal kellett kezdenünk, hogy eldöntsük, egyáltalán mi az, ami megüti a mester kategória szintjét. Problémát okozott, hogy az elmúlt években sokan felkerültek hobbiból, úgy gondolom túl hamar, és most szenvednek. Nem sikerül megütni még ezt a szintet, mert ehhez idő kell. Ezt a saját példámból is tudom, nekem évekig tartott. Nyilván ez egyénenként változó, kinek mennyi tehetsége vagy éppen szorgalma van hozzá.

Mester harcjármű

Kezdjük a tetején, Szabó Bence aranyat kapott M2A2 Bradley-re. Tudod a kis 72-es, ukrán festéssel.

Igen, 72-ben szinte tökéletes. Megfogott a periszkópok kivitelezése. Fantasztikusan sikerült. Emlékszem régen még a DVD fóliáját próbáltuk leszedni ehhez. A pontozáson szinte mindenhol maximum pontot kapott.

Mekkora részét tudtátok a makettnek a pontozólappal értékelni, és mik azok az erősségek, ami a pontozólapon nem jelent meg?

A pontozó lap elsősorban nem az arany szintnél viszi el a végeredményt. Ott szinte mindenre kiosztjuk a maximum pontot, az általában célba talál. Azonban az ezüst és a bronz maketteknél lehetetlen úgy belőni a pontokat, hogy az kiadja, amit szeretnénk, mert nem tudod követni, hány százalék lesz a végén. Megmondom őszintén, végig nézve a kategóriát, kiemelve és részletesen értékelve a maketteket én más végeredmény hoztam volna ki, mint amit a pontozólap eredményezett.

Volt ennél jobb munka?

1/72-ben nem. 1/35-ben a horvát srác Nashornja volt a legjobb. Nem összehasonlítható a 2 méretarány. Külön kellett vizsgálnunk őket kategórián belül is. Más képességek szükségesek hozzá. Neki 3 munkája is volt az asztalon, éppen csak észrevettük az egyezést. A Nashorn volt a legszebb.

Akkor térjünk rá Bojan Petkovic 1/35-ös Nashornjára.

Az olaj munka nagyon szép volt. A tálaláson szó szerint elcsúszott, ugyanis nem volt rögzítve. Annak ellenére, hogy úgy volt jelölve, le van ragasztva. Majdnem leesett az alapról. Csúnya volt a talapzat, lakkozás feljött, stb. Itt már pontszám levonást kapott. De a festés munka gyönyörű volt, egyértelműen legjobb a kategóriában.

Szintén aranyat kapott egy másik 72-es munka, Vass László vízparton álló PTSZ-M-je.

A makett nagy része tartalmazott saját feljavítást. Ez mindenképpen nagyot dobott az építésben. A festése azonban messze volt a többi arany szintű munkától. A porozással jó irányba haladt, ráérzett, de érdekes módon a többi részletnél ez nem mutatkozott. Ez azért fura, mert a porozás a nagyobb felületeken elvileg nehezebb, ő mégis erre érzett inkább rá. Bár a pontozó lap kihozta aranyra, de szerintem nem arany szint. Inkább ezüst.

Halmos László Centurion C-RAM-je egy ritka darab. Szintén aranyat kapott.

Ezt vettük ki utoljára. Szenvedtünk vele, mert ki kellett venni még egy makettet, hogy legyen elég értékelt. Ahhoz képest, mennyi makett volt a kategóriában, nagyon kevésre tudtuk azt mondani, hogy megüti a mester szintet, és érdemes kivenni. Végül erre mondtuk azt, hogy talán lesz belőle valami.

És mit láttatok?

Egyszerű olajozás, szép építés. 1-2 réteg, és ennyi. Semmi extra.

Tisztességes iparos munka? Mi hiányzott? Por, több réteg, CM, eltérő panelek?

Egyszínű volt az egész. Látszik benne a munka, de nincs igazán kontraszt. Tény, hogy nagyok a felületek, ez nem egyszerű. De eltérő színekkel, fakulásokkal lett volna még itt lehetőség. A talaj nem volt rossz, mester szinten átlagosnak mondanám. A pontok nem igazán tükrözték a valóságot, szerintem aranyat nem ért. Bronzot maximum.

1/48-as Pz. II Ausf. B, ez az enyém volt. Korábban beszéltük, hogy a weathering nem sikerült. Próbáltam kontrasztot elérni a tiszta és a poros felületek között, de a port túlzásba vittem, a tiszta részen meg teljesen tiszták maradtak. Ráadásul az elhelyezésben is hibáztam, nem mindenhova került por, ahova kéne. Kihagytam a szürkével való visszadolgozást a porozás során.

Inkább ez volt a gond, nem az, hogy túlzásba vitted.

Illetve a sötét alapszínhez viszonyítva nagyon világos por színeket használtam, ezért sok helyen úgy világított, mint ha fehér mészpor lenne. Szóval ez rányomta a bélyegét az egész makettre.

Mindenki egyet értett, hogy ez most nem sikerült neked. Kivettük, lepontoztuk. A többi sorra jó pontokat kapott, de a porozást elrontottad, weatheringre 3-ast is adtunk. De a többi miatt a pontok ezüstöt hoztak ki. Az építés, tálalás, apró részletek rendben voltak. Én a bronz szint aljára raktam volna. Ezért is nehéz a pontozó lappal, mert azokat a dolgokat, ami nincs a maketten, például esetedben figura, kihúzzuk. De minden kihúzott sor változtat a bent maradók arányán és így súlyán is. Ezért szinte minden makettnél más súllyal esik latba a weathering, ami ugye egyetlen sor. Nálad mégis agyon csapta az egész makettet, de mivel az össz. pontszámba nagyon keveset számít bele, ezüstöt kaptál.

A helyezések végére értünk. Volt olyan makett, amit kivettetek, de nem kapott díjat?

Nem. Minden, amit lepontoztunk, kapott valamit.

Dioráma

OK. Térjünk akkor rá a mester dioráma kategóriára.

Diorámában könnyebb volt meghúzni a határt, hogy mi az, ami megüti a mester szintet. Itt kevésbé mosódott egybe a mezőny. A legjobb munkák egyike Imre Carentanja volt. Nem nagyon találtunk negatívumot. Ismerjük, láttuk már sokszor, minden a helyén van.

Tegyük hozzá, ezt Imre nyilván nem értékelte, helyére Balázs ugrott be a hobbi harcjármű zsűriből. Felmerült a beszélgetésetekben, hogy a kiégett jármű mellett szépen zöldell a növényzet, és ez problémás.

Igen, ez lehetett volna fonnyadt, égett.

Bár az is igaz, hogy a gumik nem olvadtak le. És ugye ez képről épült, azon sem olvadtak le. Tehát ki tudja mekkora tűz lehetett az.

Igen, ezt nehéz megmondani. De ez már szőrszálhasogatás.

Szabó Bence 1/72-es M1A2 Abrams TUSK-ja nem csak aranyat, de Best of AFV díjat is kapott.

Jó kivitelezés, szép festés, környezet szuper, nem tudok negatívumot. Mint a Bradley, hozta ugyan azt a szintet.

De mégsem kapott 100%-ot, tehát valamin akkor csak vesztett pontot.

Igen, voltak apróságok. Például a géppuskák kivitelezése. Egyszínű szürkére festi mindenki. Hiányoztak a fegyver használatából adódó kopások.

„A hetedik napon” IDF Centurion 72-ben szintén az enyém volt. Aranyat adtatok, amivel én nem értek egyet, de mond, hogy ti mit láttatok.

Figyelj, szerintem jobban sikerült, mint a Panzer II. A környezet nem volt rossz. A lánctalp katasztrófa. A festés standard, se negatívum, se extrák, közepes. Figurák jók. A fa tetszett mindenkinek. A környezet megkapta 4-est. A por a tankon, mint a mesében, hol volt, hol nem volt. Valahova tettél, valahova nem. Ahova kellett volna nem mindig ott volt. Nem volt összhangban. Az össz. benyomás nem volt rossz. De aranyat nem adtam volna neki én sem.

Igen, ez nekem egy tanuló project volt. Megtanultam, hogyan ne használjam a XPS lapot. A kőfallal sokat szívtam. Megette a hígító, belevágtam úgy, ahogy nem kellett volna. Tömíteni lehetetlen. Próbáltam homokkal és növényzettel visszahozni, hát sikerült, ahogy sikerült. A járműnél magam alatt vágtam a fát. A CM nagyon visszafogott lett. Próbáltam mindent ilyen nagyon finoman csinálni, amiből az lett, hogy az egész nem lett semmilyen. A fa ugye drótból van, meg Milliputból. Azon is alakítanék mai fejjel. A növényzethez statikus műfüvet abszolút nem használtam. Ezzel a téphető gyepszőnyeggel dolgoztam. AZ egyébként szerintem egészen jól használható. Másik tanulság, ne használd a jármű színét a talajhoz. Mert most a rejtőszín marha jó lett, teljesen egybe olvad a talaj a tankkal, de a makett szempontjából ez nem túl előnyös.

Igen, ezt Imre is kiemelte, hogy a talajnál használhattál volna több színt. Olyat, ami jobban eltér a járműtől.

Illés Balázs „Dilemmája” a következő. Elefant a tető nélküli házzal. Ezüst

Igen, az volt a leggyengébb pont, a ház. Az ugye egy Miniart készlet. Emlékszem mesélte, mennyit szívott vele. Nem egy egyszerű készlet. De a többiek is hiányolták a tetőszerkezet megjelenítését. Legalább feketére befesthette volna a falak felső részét. A figurák beállításából nem jött le elsőre a story. A jármű szerintem szinte teljesen tökéletes. De a lánctalp szinte egyszínű. Illetve több por volt a talajon, mint a láncon, és sokkal fényesebbre kopik a kövön, mint amit Balázs megmutatott.

A végeredményekről mit gondolsz. Úgy érzem a Carentan aranya nem kérdés.

Imre Carentan-ja és Bence Abrams-sze arany, ez nem kérdés. Szerintem Balázs is megérdemelte az ezüstöt az Elefant-tal. De neked bronzot adtam volna.

Volt más, amit lepontoztatok?

A Stuartot kivettük, de vissza is tettük. Voltak vele építési problémák, és teljesen egyszínű volt.

Mi a helyzet két pőrekocsin álló makettel? Volt egy Párduc és egy Tigris.

Milán Tigrise kicsit csalódás volt számomra. A facebookon látott képekhez képest nagyon egy tónusú mindhárom camo szín. A por talán kicsit leölte az egészet. Olyan pasztel, élettelen volt az egész. A pőrekocsit nem porozta be rendesen, az oldalát. Az nagyon hiányzott, gyönyörűen meg lehetett volna csinálni. Pedig a teteje meg tiszta por. Olyan félkész hatása van, még sok lehetőség van rajta. A Párduc már ránézésre sem volt olyan szinten, hogy kivegyük.

Aztán ott volt a MAZ csörlős T-72-es szerelvény. Imre mondta, hogy nem volt korábban ennyire porozva, de látszott, hogy ez nem sikerült. Egyszínű por mindenhol az amúgy is egyszínű alap festésen. Nemrég együtt utaztunk veled egy VT-55-ösön, még azon is több szín volt élőben, mint ezen. Tudod mi a szomorú? Hogy mennyi építési dolgot beletesznek az emberek. Feljavítják nagyon szépen. Megcsinálják becsülettel a házi feladatot. Nem csak a MAZ, de pl. a Tigrisen is. Felzimmeritezte milyen szépen, rárakta a rezet, és a végén az egészből semmit nem látsz. És hiába rakta rá a rezet, hiába rakta össze gyönyörű szépen, a festés meg elviszi az egészet. Nagyon sajnálom azt a Tigrist. Az építés nagyon ígéretesen indult. Én is pont egy zimmerites Mid verzión dolgozom. Tudom mennyi munka van ezzel.

Nyilván ott kezdődik az egész, hogy a festés alapján veszed ki. Azt kezded el alaposabban megvizsgálni, ami jól néz ki. Aztán lehet szőrszál hasogatónak lenni, persze. Meg kinek mi tetszik? De ezért vagyunk ott hárman, hogy mindenki belerakja a saját nézőpontját. És azt vesszük ki, amiben egyet értünk.

Ebben a kategóriában érthető módon nem volt egy nevezőtől több munka. Diorámákat nehéz futószalagon gyártani. De a megállapítás, ami a mester harcjárműre tettünk, hogy korán kerültek fel emberek, itt is igaz. Összességében a dioráma kategóriában kevesebb munka volt, így könnyebb volt választani is.

Köszi Gabi a beszámolót. Csináljunk majd még ilyen interjút.

Lezsűriztük a Bolyait 1/3 - hobbi harcjármű kategóriák

"a makettezés visszatér a belvárosba"

Gyerekkorom meghatározó élményei közé tartozott a fővárosi Stefánia Palotában megrendezett kiállítás látogatása. Még mindig élénken emlékszem a kirándulásokra édesapámmal, a fagyos reggelekre, a hosszú sétákra a verseny helyszínére a palota környéki utcák parkolóiból. Akkoriban, gyerek fejjel annyira távolinak és elérhetetlennek tűnt az asztalokon megjelent színvonal és az egész közeg. Valahogy a makettezésről is az volt az elképzelésem, hogy ez a hobbi hasonló "jelenség" mint a környéken helyet kapott sok galéria és múzeum. Egy művészet, melynek a helye a belvárosban, ezekben a patinás, díszes villákban van. Ez sajnos nem így lett,  úgy tűnik a rendezvények valahogy kiárazódtak a belvárosból. A környék boltjaival, a Mega Makettel, a Sas Militáriával együtt a Stefánia Palotából is távozott ez a hobbi. Talán a közeg változott, megváltoztak, megszűntek bizonyos fogyasztói szokások, a makettezés a nagyközönség számára már nem tűnik kulturálisan annyira fontosnak, vagy érdekesnek, esetleg nyereségesnek, hogy ilyen helyszíneken játszódjanak a rendezvényei. Idén, nagyon sok erőfeszítés után a Bolyai Makett Klub visszahozta a rendezvényét a belvárosba, a Bálnába ami mai szemmel nézve valószínűleg egy igencsak exkluzív helyszínnek számít és a rengeteg érdekes kísérő programjával képes sok makettezőt és a hobbi iránt érdeklődőt megszólítani. Mennyire képes befolyásolni vagy meghatározni egy helyszín egy rendezvényt, az valószínűleg csak az elkövetkező években derül ki, de nézzük hogyan is alakult a hétvége.

Zsűri csapat:

A verseny hobbi harcjármű kategóriáinak zsűri csapatába kértek fel, ahol 2 klubtaggal és 2 mentorálttal együtt kellett volna értékelnünk az egyes kategóriákat. A csapatban Balázs a több évtizedes rutint, történelmi technikai szemléletet és talán a klub szellemiségét képviselte. A másik zsűritag, Bence az ifjú feltörekvő generáció lendületét hozta magával, ő is főleg harcjárműves témákban dolgozik, ami jól lefedte a mezőny kihívásait, általános témáit. A mentoráltak közül pedig Márk érkezett meg, aki sokszor kér tanácsot ilyen olyan csatornákon, egy KV-1 kapcsán itt a blogon is volt szó a munkáiról.

A zsűri eligazításon a zsűrielnök nyomatékosan hangsúlyozta a hobbi aranyak minőségének fontosságát, hogy tényleg csak olyan szintű munkák kapják az aranyat, és ezáltal a mesterben való indulási kötelezettséget, ahol már a minőség adott egy mester mezőny szerepléshez. (móvári rendezvényre is vonatkozik)

FH05 Tüzérségi és egyéb eszközök összevont

A bejárathoz legközelebb elhelyezkedő kategória, kis számú makettel - célszerűnek tűnt itt kezdeni a zsűrizést. A kategória az egyes tüzérségi eszközök bemutatását hivatott előremozdítani, melyek sok esetben jelentős hátránnyal indulnak harcjárművekkel együtt felvonultatva. Igazából a felhozatal vegyes képet mutatott, az alap nélkül, a nevezési papíron pihenő légvédelmi lövegtől kezdve a komplett diorámákig volt itt minden. Rövid mérlegelés után úgy gondoltuk, nincs arany szintű makett. A kifinomult kivitelezés és festés pont az alap nélküli ZsU-23 mellett szólt. A másik ezüst az egyszerű füves alapon tálalt ML20 alkotójához vándorolt. A diorámák nevezési papírját vizsgálva kiderült, egy nevezőről van szó, ez némileg megkönnyíttete a dolgunkat és így a Gun tractor kapott egy Bronzot. 

Ezüst èrmes ZSU-23-2

Ezüst érmes ML20

Bronz érmes a Chevy gun traktor egy 25 fontos tábori ágyúval

FH04 Harcjármű dioráma 1/48 és nagyobb

Ezüst - Mosul 2003  (Humvee+Black Hawk)

Bence kezdetben nem igazán tudott mit kezdeni az igencsak nagy méretű helikopterrel és a pár szárazföldi járművel, de aztán fokozatosan elkezdtük feldolgozni és értékelni a munkát. Úgy gondolom nagyon sok órát tett bele az alkotó és sok impozáns, jól kivitelezett részletet sikerült megjeleníteni. Külön tetszett hogy nem láttunk sehol ragaszó nyomot a sok kis hüvely körül például. Ami ellene szólt, az a kidolgozottság alacsonyabb szintje, illetve az alap és az épület összedolgozásának gyenge minősége. A terepjárók szögét én még alakítottam volna, de az ezüst érem mindenképp indokoltnak tűnt.

Ezüst - Sd.kfz 247

A mezőny számomra egyik legjobban sikerült darabja. Egy klasszikus kompozíció ahol kerítés adta a hátteret. Meggyőző hajlakkos kopás egy roncson, figurával és sok kis elemmel párosítva. Ami lefele húzta az aranytól azok igazából a kis hibák, becsillanások, ragasztó nyomok melyek jelentősen rontották az összképet.

Bronz - Jagdpanther
Egy hídon átvonuló Vadászpárduc sok szép megoldást vonultatott fel. Számomra úgy tűnt, akadt rajta pár a valóságban egy időben egyszerre nem letező részlet és festési elem, de egy bronz éremhez elég volt a kivitelezés.

Bronz - VTM-3

A "BAT", kissé tanácstalanná tett minket, látványos alap, de nem igazán dioráma, relatíve problémamentes festés, kissé repült a talaj felett és a fű csillogását érdemes lett volna lakkozással enyhíteni.

Bronz - Achtrad Stummel

Érdekes módon a "Stummel" volt az egyik olyan munka ami körül a legtöbb beszélgetés és vita alakult ki. Balázst és engem főleg a történelmi háttere szólított meg, Bencét talán inkább a fehér kivitelezése. A nagyon jó helyezés és a díj nélküliség között cikáztak a gondolataink. Ami a hiányosságokat illeti, azok a felületi megoldások terén jelentkeztek igazán. Maga a letakart löveg sem volt túl meggyőző, az üzemanyag kannák leszorítói teljesen bőrszerű megjelenítése, a fehér nem túl kontrollált visszakoptatása ötvözve a jármű fehér felületén furán ható havas részekkel, az alap havas talajon kissé repülő kerekekkel. Szavazás lett a vége, bronz éremmel. Ami talán érdekesebb volt, az a zsűrizés után kialakult beszélgetés. Balázst és a munka alkotóját a végre megürült zsűri asztal mellett láttam meg, ahová érdeklődő harmadiknak csatlakoztam be. A történelmi háttérrel kezdve, a koncepción keresztül Balázs levezette a technikai megvalósítás nüanszait a versenyzőnek. Nehéz megmondani, hogy mennyire találtak célba a gondolatok, mivel a legtöbb versenyző talán soha nincs ilyen szinten konfrontálva a zsűrivel, nem is biztos hogy igényli, illetve kérdés, hogy a versenyekkel való ismerkedés korai szakaszában mennyit tud egy ilyen komplex beszélgetésekből hasznosítani egy-egy szereplő. Szerencse vagy szerencsétlenség, hogy rögtön két olyan ember is volt a csapatban, aki éppen tisztában van a megjelenített felderítő osztály történetével? A beszélgetés folytatódott, pár fehér álcás makettet kölcsönöztünk a zsűri asztalról, és hosszú keresgélés után végre sikerült a telefonomon egy konkrét képet is felhajtani az osztály más járműiről. Megtudtuk, hogy az alkotó nem használ olajfestékeket, ami őszintén szólva eléggé meglepett és mindenki inkább ajánlotta a technika elsajátítását. Idővel pedig megjelentek a versenyzés és a makettezés örök dilemmái. A "magam örömére építek"-től a mesterlevélig. Kivel versenyzek? A mezőnnyel? Magammal? A válasz a zsűri asztal mellől talán egyszerűnek tűnik, az aktuális csapat konszenzusos véleményének függvénye, hogy hol is tartasz a mezőnyben egy elképzeléshez viszonyítva, ami a zsűri fejében létezik. Talán a pontozólap kicsit más megközelítés, de itt ez volt a helyzet. Bízok benne hogy a beszélgetés inkább motiváló volt és remélem sok hasonló projekttel tér vissza a jövőben versenyzőnk a mezőnybe.

FH03 Harcjármű dioráma 1/72 és kisebb

A kategóriában nem volt induló.

FH02 Harcjármű 1/48 és nagyobb összevont

Arany - Scud-B – Iraq-Iran War

Az első aranyat egy talán klasszikus koncepció magas minőségű kivitelezéseként jellemezném. Vonzó, mély félfényes sárga alapfestésen sikerült aprólékos munkával szemet gyönyörködtető részleteket megjeleníteni. Az impozáns méretű makett attraktivitását a készítő tovább fokozta a kerekek porozásával. Amit még el tudtunk volna képzelni az a munkahenger további finomítása.

Arany - M2 Bradley

Egy nagyobb, 5-6 makettből álló kollekció része volt a jármű. A legtöbb munka egyszerűbb, inkább dobozból készült megoldás volt, némi figurával málhával, de kiváló érzékkel a festés és arányok terén. Végül is a Bradley-re esett a választás a kamuflázs bonyolultsága végett.

Ezüst - Scud B

"A másik Scud"-ot is tüzetes vizsgálatnak vetettük alá. A sárga testvére arany szintjét viszont a felületen nagyon szépen megjelenített érdekes kopások ellenére sem érte el. Legzavaróbb tulajdonsága a kerekeken -  talán nagyon gyorsan - egy agresszív színnel történő porozás megjelenítése volt. A tálalást véleményünk szerint egy komolyabb alap is jelentősen előremozdította volna.

 

Ezüst - T-55A

Ennek a komplex projektnek egy Miniart teljes belső teres makett adta az alapot. A kis vignettának mindenképp előnyére szolgált volna némi kísérletezés a jármű festése terén, fakítás, antikolás, természeti elemek megjelenítése.

Bronz - Js-2

A relatíve egyszerű, de problémákat nem igazán felvonultató festést és találást a végén egy bronzra értékeltük szavazás segítségével.

Bronz - Lynx Kf.41

A nagy méretű, védő burkolat alatt elhelyezett jármű okozott némi fejfájást. Tervezéséről nem találtunk dokumentációt. A felületén erősen látható nyomtatási rétegek és a felületi panelezésre nagy mértékben alapozó festés inkább a bronz felé terelte a gondolatmenetet.

 

Bronz - Pz.kpfw III

Egy távolról nagyon mutatós jármű, megfelelően sötét, nem igazán kékes szürkével. A bizonytalan felületi hatások és a szerszámokban lévő lehetőségek kihagyása inkább a bronz érem mellett szóltak.

FH01 Harcjármű 1/72 és kisebb összevont

Arany - T-62

Számbelileg a kategória elmaradt a nagy testvértől, viszont itt is találtunk egy Arany szintű makettet. A T-62-es a szép aprólékosan modulált és poros felületei túlmutattak az egész mezőny megoldásain. Amit még el tudtunk volna képzelni a makettel kapcsolatban az az üveg felületek tükröződésének alaposabb megjelenítése, vékonyabb keret a fényszórók körül, vékonyabb sárvédő, alaposabb munka a matricákkal és a fa rönkkel, esetleg a 200 literes hordók, lánc, futómű erősebb elkülönítése. A makett igazából a mester kategória felületi megoldását hozta és nem találtunk rajta különösen nagy és zavaró hibát. Az alkotóval, Lajgut Márkkal aki a mentor programban is részt vett, átvettük a részleteket, mire érdemes figyelni a jövőben a pontozólap alapján és úgy általában véve a mester kategóriában. Márk kicsit a két kategória között inogott, lehet néha túlgondolja a versenyzést és sokszor mintha a kedvét szegné az eredmény, de úgy érzem igyekezett leszűrni a tapasztalatokat, tanácsokat és sok gyakorlás után tényleg nagyon szép munkák jönnek ki a műhelyéből melyeknek igazából már a mester kategóriában a helyük. Jók a színek, megfelelő a kontraszt és az arányok tiszta technikával párosulva. Útját a makettezés világában a MarkhuszMakett&Hobbi youtube csatornáján is követhetitek. Gratulálunk!

Ezüst - M1A2 Abrams SEP TUSK II
A két Abrams közül ez vol a jobb felületi megoldásokat felvonultató munka. Amin érdemes dolgozni, azok az egyes hatások finomítása, málha kidolgozása és festése, alap kidolgozása és koncepciója. A délután folyamán az alkotója megkeresett, átvettük a részleteket, felvázoltuk az esetleges irányokat a később Legszebb harcjármű díjjal kitüntetett mester kategóriás TUSK-ot vizsgálva.

Bronz - Crusader MkI
Relatíve egyszerű megoldásokat felvonultató sivatagi téma, itt talán a matricákon és a futómű teljesen egyenletes és néhol széthulló porozásán láttunk javítani valót. 

Bronz- M1070 &Transported A1M1 Abrams Tusk l
Rengeteg építés, finom részletek, azonban még az alapvető befuttatást is nélkülöző festés inkább a Bronz érem fele terelte ezt a munkát.

 

Végszó

A zsűrizés végén, egy gyors ebéd után még sikerült beülnöm Számvéber Norbert előadására is. Gyerekkorom gondtalan élményei után a hétvégi verseny inkább tűnt egy elég sűrű munkanapnak, ahol minden percet ki kell számolni és nem jut korlátlan idő a munkákban való gyönyörködésre, elmélyülésre. A rendezvény véleményem szerint elég zökkenőmentesen került lebonyolításra és bízom benne az új helyszínnel új lendületet is kap. Remélem a nagyközönség soraiból is sokan találtak inspirálót az asztalon felvonultatott temérdek szép munka közül és jövőre újra látjuk őket, mint nézők vagy esetleg versenyzők.